| H-1173 Budapest, Pesti út 8-12.,
| Telefon: +36 (1) 202-0202, +36 (1) 224-0920 | E-mail: multi@lingua.hu
  
  

30 évesek lettünk!




Úttörő feladatot vállalt a konzorcium

Az Európai Unió joganyagának fordítása már 90-es évek második felében megkezdődött. A feladat 1997-ben került az Igazságügyi Minisztérium kezébe, ahol pályázatot írtak ki az uniós joganyag magyar nyelvre történő átültetésére. A Multi-Lingua fordítóiroda ekkor, látva a feladat nagyságát és komplexitását Korát megelőzve olyan konzorciumi együttműködést hozott létre, amelyben az ILS és az Adecom fordítóirodákon és a szakmai lektorálást végző Infraconsult Kft.-n kívül számítástechnikai támogatást nyújtó partner is szerepelt. Erre a feladatra a MorphoLogic Kft.-t kérte fel Végső László, a Multi-Lingua vezetője. A pályázatot a Multi-Lingua nyerte, és megkezdődött egy több éven keresztül sikeresen működő komplex rendszer kiépítése. Erről az egyszeri és megismételhetetlen történelmi eseményhez Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásához kapcsolódó izgalmas szakmai kihívásról az egykori résztvevők, a konzorcium tagjai és munkatársai számolnak be.


"Komolyan vettük a feladatot"

></span><span style=
Milyen folyamatok vezettek el oda, hogy az uniós csatlakozás előestéjén a Multi-Lingua fordítóiroda ringbe szállt az Európai Unió joganyagának fordításáért, és elhozta más fordítóirodák, többek között az OFFI (Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda) elől is a feladatot?

Az EU-joganyag fordítása már a rendszerváltás után elkezdődött Magyarországon, de ezek a fordítási megbízások még elszigeteltek és eseti jellegűek voltak. Elsősorban az államigazgatási szervek részéről, másrészt nagyobb cégek részéről történtek megkeresések.

"Az Európai Unió joganyagának fordítása már a rendszerváltás után megkezdődött, de akkor még ad hoc jelleggel."

Mikor kezdődött ennek szervezettebb formában történő koordinálása?
1997-ben a Külügyminisztériumban összehívták egy értekezletre azokat a fordítóirodákat, akik az uniós fordításokban a különböző minisztériumok megbízásából teljesen véletlenszerűen részt vettek. Ezen az értekezleten már kísérlet történt arra vonatkozóan, hogy miként lehetne koordinálni ezeket a fordításokat, és hogyan lehetne azt elérni, hogy fordításszakmai szempontból is rendezetten, vagyis azonos terminológiával, azonos stílusban készüljenek el a fordítások. A következő lépés 1997-ben történt, amikor a Külügyminisztérium kezdeményezésében kiírásra került egy PHARE-pályázat, amelynek szakmai felelősévé az Igazságügyi Minisztériumot jelölték ki.

Mekkora feladat volt ez? Hány oldalt kellett lefordítani?
A feladatnak szokatlanul nagy volt a volumene, körülbelül 200 ezer oldalról van szó. Az elvárások között szerepelt az, hogy a pályázónak kell kitalálnia annak megvalósítását, hogy fordítási szempontból szakmailag jó minőségű anyag álljon elő.

"Több mint 100 ezer oldal fordítására pályáztunk."

Kanyarodjunk vissza oda, hogy a Külügyminisztérium kiírta a PHARE-pályázatot.
Természetesen, amikor a pályázati kiírást elolvastuk, akkor ennek a mélységeit még messze nem láttuk. Viszont nagyon komolyan vettük azt, hogy itt a Multi-Lingua fordítóirodán belül meg kell oldani az egységes terminológiakezelést, és folyamatosan, széles körben el kell juttatni a fordítókhoz és lektorokhoz. Végül is arra jutottunk, hogy nem volna bölcs dolog, ha ezt a Multi-Lingua egyedül vállalná, mert olyan erőforrásokra is szükség van, amivel a Multi-Lingua nem rendelkezik. Az egyik a megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkező, és terminológiai döntéseket is hozni képes lektoroknak az elérése. A másik terület pedig az informatikai háttér, amely ahhoz szükséges, hogy a terminológia megfelelően egységes legyen, és olyan módon legyen rögzítve, hogy az egyes, külön lefordított joganyagok ugyanazokat a szakkifejezéseket használják.

Külső erőforrást kerestünk a megfelelő szaktudású, speciális ismeretekkel rendelkező és terminológiai döntésre is képes lektorok eléréséhez.

Ehhez milyen technológiára volt szükség?
Ehhez olyan informatikai háttér kellett, ami fejlesztést igényelt. Ezt úgy oldottuk meg, hogy megkerestem azt az informatikai céget, amelyik Magyarországon a legnagyobb hozzáértéssel kezelte a nyelvi szoftverek fejlesztését, ez pedig a MorphoLogic Kft. volt. A cél az volt, hogy a fordító ne csak lefordítsa a szöveget, hanem fordítás közben, amikor úgy érzi, hogy egy fontos szakkifejezést talált, ezt egy külön listában gyűjtse. Mi pedig a fordítóktól beérkezett listákat elkezdjük gyűjteni egy speciális adatbázisban. A MorphoLogic elkészített egy szoftvert, ami a fordítóktól beérkezett szógyűjteményeket együtt tárolta, illetve jelölte azt is, hogy milyen státusza van a szógyűjteménynek. Például: a fordító gyűjtéséről van szó, vagy már a szakmai lektor is látta, vagy már a nyelvi lektor is látta. A fordítók részére adott gyakorisággal szétküldtük ezeket a szógyűjteményeket hiszen akkor még olyan online hozzáférés nem volt lehetséges, amely ezt ma sokkal kényelmesebben biztosítaná. Ahogy a fordítások haladtak előre, úgy növekedett hangyaszorgalommal egy olyan adatbázis, amelyik a legfontosabb kifejezéseket tartalmazta, és jelölte a megbízhatósági státuszukat is. Legalacsonyabb volt a megbízhatósága, ha még csak a fordító látta, legnagyobb volt akkor, ha már a további két lektor is ellenőrizte, és jóváhagyta. A pályázati ajánlatunknak ez volt az egyik sarkalatos pontja, ahol a MorphoLogicra építettünk. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarországon az akkori idők legkiválóbb nyelvi szoftverfejlesztőjét nyertük el partnerként, és így biztosítani tudtuk azt, hogy a sok fordító mellett is megvalósítható legyen az egységes terminológia.

Magyarország legjobb nyelvi szoftverfejlesztőjét kértem fel a terminológiagyűjtemény informatikai hátterének kialakításához.

A szakmai lektorokat hogyan biztosította a Multi-Lingua a projekthez?
Természetesen a Multi-Lingua fordítóiroda mindig is rendelkezett lektorokkal, de messze nem rendelkeztünk a szakterületek ilyen széles skálájának minden egyes területén otthonosan mozgó lektorral. Az Infraconsult nevű céget találtuk megfelelő partnernek, akik már korábban a Külügyminisztérium részére végeztek ilyen lektorálási tevékenységet. Ezenkívül, tekintettel a nagy lefordítandó mennyiségre, úgy gondoltuk, hogy akkor lesz biztosítva, hogy zökkenőmentesen és a megfelelő ütemben tudjuk a joganyagot fordítani, hogyha nemcsak a Multi-Linguának a fordítói kapacitására támaszkodunk, hanem keresünk a konkurensek között olyan partnereket, akikkel együtt tudunk működni ebben a speciális munkában. Két fordítóirodát kerestünk meg, az ILS Kft.-t és az Adecom Kft.-t. Így összeállt a konzorcium, amelynek tagjai egyrészt a Multi-Lingua, mint a konzorcium vezető cége, az ILS Kft. és az Adecom Kft., amelyek a fordításokban vettek részt, másrészt az Infraconsult Kft., amelyik a lektorálásokat végezte, és a MorphoLogic Kft., amelyik az informatikai hátteret biztosította mindehhez. Ezt az elképzelést nyújtottuk be a pályázatunkban. A nemzetközi értékelő bizottság a mi ajánlatunkat hozta ki első helyen, és ezzel megnyertük ezt az első PHARE-pályázatot.

Ahogy szokták mondani: még csak ezután jön a neheze. Nehéz volt beindítani a munkafolyamatokat?
Bizony eleinte a fordítókat elég nehéz volt rábírni arra, hogy a terminológia-gyűjtési munkát elvégezzék, és ne csak formálisan, hanem ténylegesen végiggondolják azt, hogy az adott szövegnek melyek a legfontosabb kifejezései. A pályázat megvalósításának az elején a konzorciumnak is össze kellett csiszolódni. Volt egy nehéz időszakunk, de pár hónap után viszont szinte olajozottan működött a konzorciumnak minden része. A fordítókkal azonban folyamatosan küzdeni kellett, hogy eleget tegyenek az elvárásoknak, hiszen mindig kapcsolódtak be új fordítók az új szakmai területek miatt. De megérte, mert cserébe egyre növekedett az a terminológiai adatbázis, amelynek a gyűjtésébe belekezdtünk, és egyre több támogatást kaptak a fordítók a munkájukhoz, amikor bizonyos kulcsszavakat már nem kellett kitalálni, hanem az adatbázisban megtalálták. És abban a pillanatban a fordítók sem csak felesleges tehernek tekintették a szógyűjtést.

Említette, hogy az Igazságügyi Minisztérium volt a szakmai felelős. A minisztérium hogyan vett részt a munkában?
Az Igazságügyi Minisztérium létrehozott egy két főből álló, picike kis részleget, amelynek az volt a feladata, hogy ütemezte figyelembe véve a különböző szakminisztériumoknak az igényeit is a joganyagok fordítását. Ez tulajdonképpen adminisztratív feladat volt. Egy idő után fölvetettem, hogy szakmailag erősíteni kellene ezt a stábot, hiszen egyre inkább előjöttek olyan problémák, amelyeket nehezen lehetett a saját erőnkből megoldani. Olyan jogi különbözőségekről van szó, amikor át kell ültetni a magyar joganyagba azt, ami a magyar jogrendszerben korábban nem létezett. Ez részben terminológiai probléma, részben pedig jogi szakmai probléma. A javaslatom nyomán a minisztérium megnövelte a stáb létszámát fiatal, nyelvismerettel rendelkező jogászokkal, akik el tudták látni azt a közvetítő szerepet, hogy a mi fordítóink által jelzett problémákra érdemi válaszokra számíthassunk, egyrészt közvetlenül ezektől a jogász kollégáktól, másrészt rajtuk keresztül az Igazságügyi Minisztérium vagy más minisztériumok megfelelő szerveitől. Egy idő után azonban az Igazságügyi Minisztériumban lábra kapott egy olyan hír, amely szerint a Multi-Lingua fordítóiroda nem megfelelő minőségű fordításokat szállít, amelyeket a minisztériumban saját belső emberek szépen rendbe hoznak, tulajdonképpen befejezik a rosszul elvégzett munkát. Az akkori miniszter, Dávid Ibolya össze is hívott ebben az ügyben egy értekezletet, ahol nyitásként nekem szegezte azt a kérdést, hogy a Multi-Lingua fordítóiroda hogyan is végzi el a feladatát, ha a minisztériumban belső erőket kell beállítani ahhoz, hogy a joganyagfordítási munka elkészüljön. Engem nagyon váratlanul ért ez a felvetés, de elmondtam az álláspontomat a miniszter asszonynak, hogy az Igazságügyi Minisztérium tulajdonképpen egy óriási munkára vállalkozott. Arra vállalkozott, hogy szakmailag felügyeli az Európai Unió teljes joganyagának az átültetését magyar nyelvre a magyar jogrendnek bizonyos részeit is figyelembe véve. Ez nem egy fordítási feladat, ez ennél sokkal nagyobb munka, amelynek a fordítás valóban egy fontos része. De ha azt akarjuk, hogy a lefordított anyag a magyar jogrendszerben használható legyen, akkor nem lehet a munkát a fordításnál abbahagyni. Az értekezlet végére a miniszter asszony is elfogadta ezt az álláspontot, és továbbra is fenntartották ezt a jogi szakemberekből álló stábot. Az ő munkájuk nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a csatlakozásig, tehát 2004-ig a teljes joganyag érdemben és használhatóan legyen lefordítva magyar nyelvre.

Az Igazságügyi Minisztérium a javaslatomra megerősítette stábját szakértők bevonásával.

A teljes uniós joganyagot a Multi-Lingua fordította le?
Nem az egészet, kb. egyharmadát. Időközben újabb pályázatokat írtak ki, és így újabb fordítóirodák is bekapcsolódtak a munkába. Végül is a Multi-Lingua kb. 70 ezer oldalt fordított le a csatlakozásig a teljes joganyagból, ami körülbelül az egyharmada a teljes joganyagnak. Azt külön megemlíteném, nem kis büszkeséggel, hogy a későbbi fordítóirodák is ugyanebbe a rendszerbe kapcsolódtak be a fordítások elvégzésében, tehát ők is ugyanolyan technikával, hangyaszorgalommal gyűjtötték a terminológiát, hiszen a későbbi pályázatoknál ez már elvárás volt.

Ők is átvették ezt a fajta számítástechnikai rendszert, és azokat a kifejezéseket használták, amit a Multi-Lingua összegyűjtött?
Természetesen, hiszen az adatbázis létezett, és a csatlakozás pillanatában előállt egy olyan terminológiai gyűjtemény, amely azt hiszem, hogy kevés csatlakozó országban épült ki hasonló módon. Sőt ennek egy nyomtatott változata is megjelent Az Európai Unió hivatalos kifejezéstára címmel, amelyet a MorphoLogic és a SZAK kiadó közösen adott ki. A terminológiai adatbázis pedig azóta is létezik és használatos az európai uniós joganyagok fordításánál annak ellenére, hogy mint említettem, a csatlakozás pillanatától kezdve a joganyagok fordítása a Bizottságnak a feladata szakmai és anyagi szempontból is.

Könyv formájában is megjelent a Multi-Lingua kezdeményezésére létrehozott európai uniós terminológiai adatbázis.

Az Európai Bizottság is használja a konzorcium által létrehozott terminológiai adatbázist?
A bizottság szintén rendelkezik egy ilyen terminológiai adatbázissal az Európai Unió összes nyelvét figyelembe véve, amelyet ők kezdtek el építeni a csatlakozás után. Sajnálatos módon nem integrálták bele ezt a korábbi, tetemesnek mondható terminológiai gyűjteményt, amelyet létrehoztunk. Amíg nem épült ki a bizottság saját adatbázisa, addig a miénket használták a fordítók és van, aki még a mai napig is használja, de idővel nyilván elavulttá válik majd. Az interneten még a mai napig is elérhető például a huterm.com oldalon (ez az EU intézményeknél dolgozó fordítók és tolmácsok saját információs web oldala).

2004. május 1-én Magyarország is csatlakozott az Európai Unióhoz. Ezután hogyan folytatódtak a fordítások?
A csatlakozás után a bizottság elkezdte kiépíteni a saját fordítói stábjait, amelyek Brüsszelben, Luxemburgban, Strassburgban a fordítási és tolmácsolási feladatokat látják el. Ameddig ez a stáb megfelelően kiépült, addig továbbra is az adott országok fordító cégei végezték a fordításokat, csak a bizottság megbízása és finanszírozása alapján. A csatlakozás előtt megkeresett minket egy görög fordító cég, az Archetypon, amellyel szerződést kötöttünk, és velük együtt pályáztunk a fordítási megbízásokra. Körülbelül három évig nagyon nagy mennyiségben fordítottunk joganyagot az Európai Bizottságnak és az Európai parlamentnek. Később az Archetypon céggel megszűnt a kapcsolatunk, mert a válság első szelére sajnos tönkrement, ugyanakkor a bizottsággal a mai napig fennmaradt a Multi-Lingua kapcsolata, és volumenében ugyan a korábbiak töredékét, de még most is fordítunk joganyagokat számukra.

"A konzorcium a saját költségére vállalta a terminológiai adatbázis felépítését"

Amikor a minisztérium meghirdette a pályázatot, Végső László, a Multi-Lingua fordítóiroda vezetője felismerte, hogy olyan horderejű feladatról van szó, amelyet igazán hatékonyan más partnerekkel közösen lenne célszerű vállalni emlékezik vissza a joganyagfordítás kezdeteire Reha László, az ILS fordítóiroda vezetője. Végső Laci ötlete volt, hogy több fordítóirodával közösen pályázzunk, ezért felkérte az Adecom fordítóirodát, illetve a mi fordítóirodánkat, az ILS-t. Laci már akkor jól ráérzett arra, hogy nagyon sokat használna a projektnek, főleg a minőségének, ha számítástechnikai oldalról is kapna támogatást. Gondolta mindezt annak ellenére, hogy a forrásanyagot nem kaptuk meg elektronikusan.

Ekkor már 1997-et írtunk. Ekkor még papíron kapták meg a lefordítandó anyagot?
Igen, sőt a pályázat kiírása előtt, amikor még nem szervezett formában volt a fordítás, előfordult, hogy egyáltalán nem kaptuk meg az anyagot, mert a megrendelő valamiért azt gondolta, hogy nekünk is rendelkezésünkre áll az uniós joganyag. Szakemberként azon is csodálkoztunk, hogy útmutatást sem kaptunk arra vonatkozóan, hogy milyen elvárások szerint fordítsuk le a joganyagokat. Minden fordítóiroda igyekezett a legjobb tudása szerint elvégezni a feladatot, de a legnagyobb igyekezet ellenére sem lett egységes a fordítás. Később, amikor a kiírt pályázatot megnyerte a konzorcium és elkezdődött a munka, nagy gondot fordítottunk az egységes terminológiára.

Milyen témakörökön belül kellett megoldani az egységes terminológiát?
Tulajdonképpen az egyes ágazatokat ölelték fel ezek a dokumentumok a mezőgazdaságtól kezdve a kereskedelemig több mint tíz témakörben, amelyek az Európai Unió országaiban előfordulnak.

Voltak szokatlan, esetleg ismeretlen szakterületek is?
A hajózással és halászattal foglalkozó irányelvek fordításához nem volt könnyű specialista fordítót találni, hiszen Magyarországon nincs tengeri halászat, és az említett halfajokról legfeljebb a biológusok tudnak.

Térjünk vissza kicsit a konzorcium közös munkájára. Mi volt ennek a folyamata és milyen volt az együttműködés?
A konzorciumi együttműködést a Multi-Lingua fordítóiroda találta ki, hozta létre és vezette. Ütemezetten folyt minden munka, rendszeresen tartottunk megbeszéléseket, és havonta tartottunk konzorciumi értekezletet, ahol megbeszéltük az addigi tapasztalatokat, vagy ha hiányosságot tapasztaltunk valamelyik fél munkájában. Áttekintettük, hogy éppen milyen kapacitásokkal rendelkezünk, és ezeket megfelelően csoportosítottuk, hogy a gördülékeny munkavégzés, a határidők betartása biztosított legyen. Természetesen napi szinten forródrót kapcsolatban voltunk a munka során felmerülő problémák azonnali megoldása érdekében. Még ma is úgy érzem, ha visszagondolok, hogy nagyon jó volt az együttműködés a konzorciumi tagokkal, és nagyon jó volt ezt a munkát végezni.

Miért volt jó?
Mert igazi pionír munka volt. Ehhez tudni kell, hogy a pályázati kiírásban nem volt követelmény a számítástechnikai támogatással létrehozott terminológiagyűjtemény. Ennek szükségességét a Multi-Lingua ismerte fel, és a konzorcium a saját költségére építette be a projektbe. Ez egy hozzáadott érték volt .

Hozzáadott érték volt a számítástechnikai támogatással létrehozott terminológiagyűjtemény.

"Amit elkezdtünk, azt folytatni kellett volna, nem megszüntetni"

Amikor felkérte Önt Végső László, a Multi-Lingua vezetője a fordítási projekt informatikai felelősének, mi volt az a kiindulási pont, amiből elkezdhettek építkezni?
Alig több mint tíz évvel ezelőtt történt mindez, mégis, ma már elképzelhetetlen hiányosságokkal kellett megküzdeni. Akkor már szerte az EU-ban használatosak voltak a számítógépek, mégis a papíralapú dokumentum volt az autentikus forrás, ez volt tehát a kiindulási alap. Klasszikusan úgy működött volna az informatikai háttér, hogy az elektronikus forrásanyag és a szintén elektronikus lefordított szöveg között hozzuk létre az informatikai átjárhatóságot, a technológiai támogatást. De nemcsak a forrásszöveg hiánya volt a probléma, hanem a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején még sokaknak nem volt számítógépük vagy internetük. Ezért úgy készítettük el a szoftvert, amely arra volt hivatott, hogy a terminológia gyűjtését és fejlesztését korszerű eszközzel segítse, hogy akiknek nem volt internetük, azoknak szimuláltuk a hálózatot, így aki a flopit használta, úgy érezte, mintha ő is felkapcsolódott volna a hálózatra, és a többiek által létrehozott terminológiai egységekkel ő is tudott dolgozni.

Nem volt elektronikus forrásszöveg, így meg kellett küzdenünk ezzel az aszimmetriával.

Ezt hogyan érték el? Hogyan működött ez a program?
Dátumokkal fel lehetett venni új egységeket, és látni lehetett, hogy arra nézve adott javaslatok milyen státuszban vannak. A különböző fordítóktól beérkező kifejezéseket kiválogattuk, összeraktuk és szétküldtük flopin vagy elektronikus úton. A programba nemcsak dátummal és a fordító nevével lehetett kifejezéseket felvenni, hanem a kifejezés minősítését is mutatta, vagyis azt, hogy ez még csak egy javasolt terminológiai egység, vagy már elfogadott, vagy már a végleges, alkalmazandó terminológiáról van szó. Ezenkívül szakterületenként szerepeltek benne tematikus kódok is, mivel az egyes kifejezéseket másként fordították a különböző szakterületeken. Ezt is külön jelezte a program. Nagyon profi lett volna.

Miért csak lett volna?
Abból a terminológiagyűjteményből, amelyet a konzorcium létrehozott, lektorált és technológiailag kezelt, egy adatbázis keletkezett az Igazságügyi Minisztériumban (IM), amelyet a MorphoLogic és a SZAK Kiadó közösen megjelentetett könyv formájában, de az egyszeri alkalom volt, a továbbiakban sajnos nem volt gazdája ennek. Az IM-nek ezért felelős részlegét megszüntették 2004. május 1-én. Azt sajnálom, hogy mi lefektettük az alapjait, előkészítettük ezt technológiailag, szakmailag sok időt és energiát áldozva rá, és ahelyett, hogy ebből egy hosszú távú építkezés lett volna, egy egyszeri kiadvány született. De végül is elmondhatjuk, hogy volt Magyarországon egy konzorcium, amelyik megteremtette ennek az alapjait. Végső Lászlónak ebben érdemei vannak, hiszen már az elején felismerte, hogy nagymértékben növelni fogja a hatékonyságot a technológiai támogatás, és úgy gondolta, hogy érdemes ebbe befektetni, mert vissza fog jönni minőségben. Ez így is volt, nagyon sikeres kört zártunk a fordítási projekttel, de furcsa módon a következő pályázatokon már nem nyertünk.

A mai napig is hiányzik egy olyan szakterminológiai koordináló központ, amilyen az IM-ben létrejött a joganyagfordítás kapcsán.

Hogyhogy?
A következő pályázati kiírásban a fő szempont a rövid határidő volt, és az a pályázó nyert, amelyik egy napra vállalta 1500 oldal lefordítását. Ez teljesen irreális vállalás volt a pályázó részéről, a mi konzorciumunk három hétre vállalta a feladatot, ami szintén rövid, de reális határidő. Mivel nyilvánvaló volt számunkra, hogy nem szakmai alapon született a döntés, a konzorcium beperelte az Igazságügyi Minisztériumot. Első fokon, és másodfokon is megnyertük a pert. A kártérítési pert viszont, amely során a jogos követelésünk, vagyis a kiesett bevétel érvényesítésére került volna sor, elvesztettük. De nemcsak erről van szó, a célszerűség is azt diktálta volna, hogy folytassuk a megkezdett munkát, fejlesszük tovább a már kialakított informatikai hátteret is. A per azonban egyáltalán nem befolyásolta a szakmai kapcsolatot, végig nagyon jó volt az együttműködésünk az Igazságügyi Minisztériummal.

"Történelmi munkában vettünk részt"

Az Európai Uniós joganyag szakmai lektorálása eléggé speciális feladat. Honnan találtak megfelelő tudású és tapasztalatú szakembereket ehhez a munkához?
Ennek az az előzménye, hogy a feleségem, dr. Molnár Éva, aki 1995-ben létrehozta az Infraconsult Kft.-t, főosztályvezető volt a Közlekedési Minisztériumban. Amikor a 90-es években elkezdődtek az uniós joganyagfordítások, többször megkeresték őt szaklektori megbízással a saját szakterületén. Később más szakterületen is kértek tőle tanácsot, és mivel széles körű kapcsolatokkal rendelkezett, mindig talált megfelelő szakembert. Ők többnyire hatóságoknál, mint pl. az adóhatóság, vagy minisztériumokban, illetve intézményekben dolgoztak, például a Közlekedéstudományi Intézetben. Ezenkívül kutatóintézetek, egyetemek szakemberei közül is dolgoztak lektorként. Magyarországon akkoriban mi voltunk az egyetlen cég, amelyik ilyen feladatot felvállalt.

Hány szaklektor vett részt a munkában, amikor a konzorciummal megnyerték a pályázatot?
Volt olyan év, amikor több mint 150 lektor dolgozott nekünk.

A szaklektorok hogyan fogadták ezt a munkát?
A lektoraink nagyon szívesen végezték ezt a munkát, hiszen már a lektorálás során megismerték, hogy milyen változások várhatók a munkájukban. Érdekelte is őket, és kicsit már előre fel tudtak készülni a jövőre, már előre megismerték azokat az uniós jogszabályokat, amelyek néhány év múlva meghatározóak lettek munkájukban.

Hogyan emlékszik vissza a konzorciummal való több évig tartó együttműködésre?
Nagyon jó csapat jött össze, izgalmas és egyedi feladat volt, igazi unikum, hiszen annyira kötődött az EU-csatlakozáshoz, azokhoz a társadalmi változásokhoz, amelyek akkor Magyarországon végbementek. Ilyen csak egyszer történik az életben. Jó érzés, hogy ebben a történelmi munkában rész vettünk.

Igazi unikum volt ez a feladat.

"Nagy szakmai tapasztalatot jelentett számomra ez a megbízás"

Én igazából belecsöppentem a joganyagok lektorálási feladatainak szervezésébe, akkor már egy éve folyt a joganyagfordítás és lektorálás a konzorciumi együttműködés keretén belül folytatja Takács Andrea a lektorálási munkák projektvezetője. Akkor keresett projektvezetőt az Infraconsult Kft., és mivel a szakképzetségem uniós területre is kiterjedt, jelentkeztem a feladatra. Akkor még persze nem láttam át teljes mélységében ezt az izgalmas, és nagyon küzdelmes feladatot.

Mitől volt küzdelmes a munka?
Nagyon sok szervezéssel járt a megfelelő szakemberek megtalálása és megbízása. Időnként egyszerre 60 szakemberrel kellett együttműködni a lektorálás folyamán. Sarkalatos kérdés volt a határidők betartása, illetve betartatása, ezt nem minden szaklektornál volt könnyű elérni. Akkoriban a 90-es évek végén, 2000-es évek elején még több szakembernek, főleg az idősebb korosztályból nem volt megfelelő számítógépes ismerete, előfordult, hogy a szövegszerkesztő használata is gondot okozott. Több esetben papíron javított a lektor, amit az irodában a kollégáim vezettek át számítógépen.

Hogyan folyt a napi munka?
Mindhárom fordítóirodától az Infraconsulthoz érkeztek a lefordított anyagok, szinte naponta. A beérkező dokumentumokat át kellett nézni téma szerint és fel kellett kutatni a megfelelő szakembert, aki a lektorálást képes elvégezni. Miután a lektortól visszakaptuk a dokumentumokat, nyelvhelyességi ellenőrzést, és szövegszerkesztési feladatokat végeztünk, mivel meghatározott formai és nyelvi követelmények szerint kellett leadni a lefordított joganyagokat. A kész lektorált, korrektúrázott, szerkesztett fordításokat visszajuttattuk a fordítóirodához, ahol szintén átnézték az anyagot, így többszörös minőség-ellenőrzés után került a minisztériumba a lefordított joganyag.

Egy-egy anyag milyen terjedelmű volt?
Nagyon változó oldalszámok fordultak elő, az egyoldalastól kezdve a több száz oldalasig. A nagyobb terjedelműek elsősorban a csatlakozási szerződések, vagy kereskedelmi megállapodások voltak, vagy olyan irányelvek, amelyek a vegyi anyagok, és veszélyes anyagok szabályozásáról szóltak. Úgy emlékszem, hogy a legnagyobb terjedelmű anyagok meghaladták az ezer oldalt.

Mennyi ideig koordinálta a lektorálási feladatokat?
Ameddig a projekt tartott, végig én koordináltam ezt a munkát. Azóta fordítóként dolgozom ugyanezen a szakterületen, és nagyon jól tudom hasznosítani az itt szerzett szakmai tapasztalataimat. Azt hiszem erre sehol máshol nem lett volna lehetőségem, hiszen ez volt az első alkalom, hogy ennyire szervezett kereteket kapott az uniós joganyagfordítás, és amióta a 90-es évek elején elkezdődött az uniós jogszabályok fordítása, ez volt az első eset, hogy a terminológia kialakítására ilyen szisztematikusan és szervezetten került sor. Ezzel kapcsolatban rengeteg vitás kérdés volt a szakemberek között jogi, szakmai szempontból és a nyelvészek körében is. A terminológia egységesítése a mai napig is tart, mind a mai napig vannak viták bizonyos kérdésekben, illetve ahogy fejlődik a szaknyelv, úgy bővülnek a terminológiai adatbázisok, amelyeket a fordítóknak és lektoroknak állandóan nyomon kell követniük.

Amióta a 90-es évek elején elkezdődött a joganyag fordítása, azóta ez volt az első eset, hogy a terminológia kialakítására ilyen szisztematikusan és szervezetten került sor.

Mi maradt meg Önben leginkább ebből az időszakból?
Leginkább az maradt meg bennem, hogy egyfajta hármas szorításban éltünk, mert egyrészt nagyon nagy mennyiségű munkáról volt szó, másrészt ezt rövid idő alatt kellett elvégezni, harmadrészt pedig a minőséget elfogadható, megfelelő szinten kellett tartani.

A nagy mennyiség, a rövid határidő és a minőség hármas szorításában dolgoztunk.

"Azóta is baráti kapcsolatban vagyunk a konzorciumi munkatársakkal"

A konzorcium irodavezetőjeként kerültem a Multi-Linguába 1998 nyarán, kifejezetten erre a feladatra keresett munkatársat Végső László, a Multi-Lingua vezetője gondol vissza a több mint tíz évvel ezelőtti uniós fordítási projektre Kósa Gabriella irodavezető. Magával a fordítási szakmával is ekkor ismerkedtem meg, hiszen nem erről a területről érkeztem.

Hogyan koordinálta ezt a sokszereplős munkafolyamatot?
Az én feladatom volt, hogy az Igazságügyi Minisztériumból nagy kupacokban beérkező dokumentumokat átnézzem, csoportosítsam téma szerint, felmérjem a mennyiségét, ebből meghatározzam a határidőket, és ezután szétosztottam a konzorciumi fordítóirodák a Multi-Lingua, az ILS és az Adecom között.

Milyen szisztéma alapján küldte a minisztérium a lefordítandó dokumentumokat?
Az Igazságügyi Minisztérium fordításkoordináló csoportja begyűjtötte a többi minisztériumtól az igényeket arra vonatkozóan, hogy milyen jogszabályok fordítására van szükségük, és ez alapján állította össze a jogharmonizációhoz szükséges, lefordítandó dokumentumokat, amelyeket azután eljuttatott hozzánk. Ezek tulajdonképpen közlönyoldalak voltak, és nehezítette a munkát, hogy papíron, fénymásolatban kaptuk meg a dokumentumokat, nem elektronikus formában.

Egy ilyen ütemezett munkánál nagyon fontos kérdés a határidő. Sikerült ezt mindig betartani?
Határidővel soha nem csúsztunk, de azért jellemző, hogy a legtöbb munka mindig a végén a leadás körül volt. Ezek a leadások viszont mindig nagyon jó hangulatban folytak: éjszakára beköltöztünk a Multi-Lingua irodájába az Adecomtól Bősz Piroskával, pizzát rendeltünk, és egész éjszaka dolgoztunk, reggelre pedig leadtuk a minden szempontból átnézett, összeállított dokumentumokat.

Melyek voltak ezek a szempontok?
Egyrészt meghatározott formai követelmények szerint kellett elkészíteni a joganyagokat. Nagyon sok kézen ment keresztül az anyag, először a fordító dolgozott rajta, majd visszakerült valamelyik konzorciumi fordítóirodába, onnan az Infraconsulthoz, majd a lektorhoz, azután megint az Infraconsulthoz, végül a Multi-Linguába, vagyis hozzám. Másrészt a nyelvhelyességi szempontokra is figyelni kellett, illetve az egyes ismétlődő részek, pl. a preambulum egységes megfogalmazására. Az Infraconsulttól már szerkesztve kaptuk meg a lefordította joganyagot, de mivel több szem többet lát és a minőségre nagyon odafigyeltünk, én minden egyes dokumentumot még leadás előtt végigellenőriztem.

Mire visszakerült a minisztériumba, öt-hat kézen ment keresztül a joganyag, amelyeket a munkafolyamat végén ellenőriztem.

Néhány év távlatából visszatekintve milyen érzés visszagondolni azokra az évekre, amikor folyamatosan a joganyagfordítással foglalkozott?
Csak kellemes emlékeim vannak. Nagyon szerettem ezt a munkát, és az embereket is, akikkel akkor együtt dolgoztunk a konzorciumban. Sokan közülük még a mai napig is visszajárnak a Multi-Linguába, eljönnek a karácsonyi vagy más ünnepi eseményeinkre. Nagyon jó volt a kapcsolat az Igazságügyi Minisztériummal is, ott Varga Katalinnal dolgoztam együtt, illetve az Adecommal, a MorphoLogic-kal és az ILS-el is, akiknek a munkatársait már említettem, de az Infraconsultban dolgozó lányokkal is, akik Takács Andi csapatába tartoztak. Legtöbbjükkel a mai napig fennmaradt a baráti kapcsolat.

Legfrissebb híreink

Újabb megdöbbentő hatása lehet a Brexitnek - erre kevesen gondolhattak

Nagy-Britannia uniós tagságának megszüntetésével kikerülhet az angol az Európai Unió hivatalos nyelvei közül - figyelmeztetett hétfőn Danuta Hübner, az Európai Parlament alkotmányügyi bizottságának vezetője.

Gépek a fordítás útvesztőjében: az egyetemes megértés álma

A világ első, nyelvek közti fordításra alkalmas gépét 1954 elején mutatták be a Georgetown Egyetem és az IBM kutatói. Az azóta Georgetown-IBM kísérletként elhíresült projekt keretei közt egy „elektronikus agyat” hoztak létre, amely orosz mondatokat fordított le angolra.